Bevezető

Hello mindenkinek!
A nevem Olív, és ha nincs ellenetekre, szeretnék beszámolni nektek unalmas kis életemről. ^^
Kezdjük az "új" életem elején. Már egy éve, hogy zűrös gimis lányként élek. Tanulás, tanulás és tanulás... amitől lassan a szociban végzem. Az angol kikészít, pedig még csak most kezdtem el tanulni ezt a nyelvet. Igazság szerint a tanár készít ki :DD (bár ez mindenkinél van így, tuti) Megvoltam én a némettel is, de áááhh nem nekem nyelvi osztály kell meg gimnázium h jó életem legyen.... Mindegy. Mint minden lány, én is szenvedek a szerelmes gondjaimtól. Aztán meg még idehaza is rátesznek egy lapáttal a szüleim -.- de most komolyan!!! Mintha ők annyira tökéletesek lettek volna akkoriban...
Az egész sztorit kezdjük ott, hogy jelentkeztem a gólyatáborba. Itt volt alkalmam megismerni pár lehetséges osztálytársat, évfolyamtársat, esetleg még kisebbeket is, akik hat osztályosba jelentkeztek. Volt is élmény, nem is kevés :DDD Egy szép nagy erdőn vágtunk át, hogy megtaláljuk a tábort, és a már ott lévő cuccaink. Falusi vagyok, szóval ez nekem olyan alapjárat az ilyen túra. Magamba röhöghettem a sok csinibabán akik egy kis dombtól is szenvedtek :D tudom gonosz meg minden de akkor is mi poén már :DD ritkán látni a plázacicákat "túrázni". Egy valamit, illetve inkább valakit vártam nagyon... Mint kiderült, egy nagyon régi ismerősöm is ebbe a gimibe jár, csak ő egy évvel idősebb nálam... A neve Ádám, és mielőtt még táborba jöttem, beszéltem vele annyi év után... Logikus, pedig általánosba is ugyan oda jártunk... csak akkor nem érdekelt, mert olyan természetesnek tűnt... Most meg folyton kérdezősködök felőle, hogy ismerik-e... (kicsit se megszállott) A túravezető elég nagy haverja, mint megtudtam :DD "Ádám kis hazudós, ne higgyek neki...stb" vicces volt. Egyre csak az járt a fejemben, hogy azt írta "A táborban beszélünk!!! :)" képes vagyok mindent eltúlozni. Vissza a túrára: sikítás, ordibálás és más egyéb hangok zavarják meg gondolatmenetem... Valakik rájöttek, hogy lódarazsak is vannak az erdőben. Nemhogy kikerülték volna azt a bazi nagy fészket, ááhh "fussunk gyorsan el mellette"- gondolatmenet... Akik velem volt három fiú, mondtam nekik, hogy én bizony kerülök, nemhiába van arra egy kisebb ösvény. Szerencsére ők megbíztak bennem, így mi megúsztuk :) A hosszú út után megérkeztünk a táborba. A legtöbben még a csípésektől szenvedtek, volt akinek a hajába is belegabalyodtak a darazsak. Elfoglaltuk a szobáinkat, megismertem a szobatársaimat, akik még osztálytársaim is lettek. Többnyire közülük kettővel, Rebekával és Emivel lógtam. Rebeka csendes, okos és érett lány, míg Emi inkább a mának él, nem érdekli semmi csak a szórakozás. Egyik ismerkedős feladatnál elválasztottak minket és más-más csapatokba kerültünk. Amelyikbe kerültem, egész jó kis társaság volt, sokat nevettünk, meg szenvedtünk a mesével amit elő kellett adnunk. Szerintünk mi voltunk a legjobbak :DD utána mehettünk tűzifát gyűjteni... Hát igen, mint mindig, előjött a menőzős énem és egy kb 5m elég szép "ágacskát" vittem be a táborba félvállon :DDD így megnyertük a kié a legnagyobb kupac versenyszámot :DD És vééégre megláttam Ádámot... a nagyházban volt gyülekező és két tanárral meg még 4 barátjával adtak elő pár dalt meg egy kis történetet. Eléggé meglepődtem, mikor láttam, hogy tud gitározni. Egyre jobban kezdtem kényelmetlenül érezni magam, ugyanis láttam, hogy figyel. *Anyu most komolyan engem néz? lehetetlen... basszus hogy nézek ki?!* De ezzel minden csaj így van, ha az a srác van a közelében, aki egy kicsit is bejön neki... A műsor lemenete után nem jött oda hozzám... Nekem kellett volna? De ő a pasi, meg különben is ő mondta h majd beszélünk, nem?! Miért mindig a nő csináljon mindent? Amúgy se mertem volna odamenni hozzá :/// kicsit magam csendességébe vonultam VOLNA, de tábortűz következett, én meg szeretem a zenét, és énekelni is imádok. De ő is ott volt... újdonsült barátnőim meg körülötte sok más lánnyal... így inkább fogtam magam, elmentem a kellő távolságba, ahol nem volt senki, hallgattam, hogy éppen mit énekelnek és rákezdtem én is ott magamban, egyedül a mászóka tetején. Tökéletes helynek bizonyult csillag lesre. Másnap már nem találkoztam Ádámmal. Hazamentek, ami kicsit fájt, de mindegy is. A másnap is jól kezdődött. Csapat verseny volt, amit megnyerhettünk volna, de nem voltunk elég gyorsak :/ nem vesztettünk vele semmit. De legalább meglátogathattuk újra a kedves lódarázs családot :DD
Egyszerűbben leírva: a tábor izgalmasnak bizonyult, de lehetett volna jobb is :)
Zűrös, unalmas kis történetem az évnyitóval fog folytatódni.
Köszi, ha elolvastad, várlak a kövi résznél :D