Na hát ez az idő is eljött végre... Szerintem ez már így marad. Mármint, hogy havonta teszek ki új részeket. Egyszerűen már nincs időm, csak szünetekbe. Igaz, most őszi szünet! :o Két teljes hét szabi végre :3
Hm... Na hol is járunk.
A suliból elég annyi, hogy lassan már egy hónapja nem alszok rendesen! Kémia órán szó szerint bealszok, a tanár magának beszél valami más nyelven, kukkot nem értek belőle. Fizikán nem merek bealudni mert az igazgató tartja, meg mondjuk elég érdekesen is adja elő az öreg :D
És belejöttem a tesi órákba is.. azt hiszem legalább is xd rájöttem, hogy a futás az erősségem.
Na jó, ezek uncsi infók, tudom.
Könnyebb lenne úgy írni hasznos infókat, ha megírnátok miről szeretnétek tudni :DDD
Ádámmal való mindennapjaim elég érdekesen teltek az utóbbi hetekben. Volt egy bizonyos szombati nap, mikor 11-től 22-ig dumáltunk. Nem volt nagy durranás, de mégis több mint a semmi, és én még ennek is nagyon megörültem.
Aztán jött az új hét, a magyar, angol tanárom a pokolba kívánom, sok kettes meg egyes... na tudjátok mit! A magyar tanár pofára javítja a dogákat ._. Mindegy, rajzból megélek xd.
Engem ezek hidegen hagynak, de van akit nagyon is érdekel. A szülők. Mintha nekik tökéletesen ment volna minden chh.. Ugye nekünk elektronikus naplónk van, DINA. Anyu eldöntötte, hogy megnézi és hát. Lehordott mindennek. Aznap este legszívesebben kinyírtam volna magam. Annyira sötétségbe burkolóztam, hogy sírni is alig volt erőm. Csak gubbasztottam a sötét szobámba hangtalanul, miközben arcomon csorog a könny. Szép kis péntek este mondhatom. Olyanok írtak rám és segítettek, akikre nem is számítottam akkor. Meglepődtem, jól esett, de Ő nem írt... semmit... úgy éreztem, ennyire nem számítok. Akik képesek voltak írni, mit sem értek akkor. Nem értek fel azzal, amit ő adott volna. Ádámmal előtte való este, csütörtökön beszéltem. akkor is sírtam. Van ugye egy nála fiatalabb legjobb barátja. Ő a mindene... Mivel másról nem tudunk beszélni, felhoztam őket témának. Azt mondta, hogy nincs semmi buzulás, nem szerelmes belé, de az az érzés nem sokban különbözik nála. Rosszul esett, el is sírtam magam tőle. meggondolatlanul e is írtam neki, hogy miért kell olyanokat írnia, hogy sírjak tőle... aztán gyorsan kimagyaráztam, hogy nincs semmi, csak úgy jött.
Csütörtök, péntek pipa, jöhet a szombat.. na igen a szombat... Érdekesen jöttek össze a dátumok, ugyanis szeptember 4.-én azt hitték a barátnője vagyok, és most október 4.-én meg bevallottam neki (már megint) hogy szeretem. De ezt most végre fel is fogta.
Az egész úgy kezdődött, hogy kedvem támadt megnézni a Csillagainkban a hibát. Annyira szép!!! Én már az első negyven perc után elsírtam magam. Belegondoltam, hogy mi lesz velem, hisz nekem is a pajzsmirigyemmel van gond, mint Hazelnek.
Hatás alatt voltam. És Ádámmal is pont a párkapcsolatokat beszéltük ki... Kis mellébeszélés után nem titkoltam tovább, kértem, hogy vegye már észre mennyit jelent nekem.
Á: most vagy nem tudom,mit kéne észrevenni,vagy
ösztönösen nem akarom észrevenni...
O: a második... ösztönösen nem akarod észre venni mennyit
jelentesz nekem...
Á:vagy inkább ösztönösen bujkálok ez elől,mert nem
szeretném,h a másik félnek rossz legyen,nem szeretném egyáltalán
megbántani,viszont azt se,h bármit is félreértsen
te is tudod,immár 15 éve ismerlek,te se jelentesz
nekem keveset,de eddig se szerettem vna,h bármit is félreérts..Így kezdődött el a depizés. Elcsesztem a hangulatos kis szombat esténket... innentől kezdve hibáztattuk magunkat, hogy én mennyire ostoba vagyok, meg már megint elcsesztem mindent, Ádám pedig, hogy nem bírt odafigyelni, pedig pont az ilyen eseteket igyekszik elkerülni. De azt nem lehet elkerülni, hogy valaki belé szeressen... Ezt nem lehet kontrollálni...
Á: el se
tudom képzelni így utólag,milyen szarul eshetett eddig,amikor az Árpi és énközöttem
lévő nagyon közeli kapcsolatról beszéltünk,miközben te meg...O: Egyáltalán nem esett rosszul, felfogtam, elfogadtam már az elején!! :)
Á:igazából a kettőnk barátságáról nem érdekelnek
vélemények,amíg megvagyunk egymásnak,de visszagondolva neked akkor is elég
rosszul eshetett néha
És igaza volt... mert tényleg fájt... és még most is fáj, hogy ő többet ér mint én.. Olyan egy önző hülye vagyok :DDD
Megígértük egymásnak, hogy nem ettől még nem megy tönkre a barátságunk, minden úgy marad mint eddig. Ebből az lett, hogy vasárnap egyikünk se kereste a másikat. Hétfőn kerültem, ami feltűnt neki. Kedden már a lépcsőn ülve vártam, persze tartottam köztünk távolságot úgy, hogy följebb telepedtem le a tanárok nagy örömére. Mindig megkapom, hogy üljek már azokra a kényelmes székekre, ne pedig a hideg lépcsőre, de más lassan kezdenek békén hagyni. Ámen!! Szerdától minden olyan, mint amilyen volt :) Sokat nevetünk, dumálunk szinte minden este, szívatjuk néha egymást suliban, és egyéb más :DDD
Most szombaton volt egy ingyenes túra a sulival, amire inkább nem mentem, mert Lillával töltöttem szinte az egész délutánt nagyapánknál. Na az abból állt, hogy míg Olív piál a nagyapjával, Lilla pepsizik, és adjuk ki magunkból a hülyeséget. Közben próbáltuk megnézni a Csajok bosszúját, és majdnem sikerült is! XD Egy tipp: bort, sört és szilva pálinkát ne igyátok egymás után kis szünetekkel, hozzá csapva pár pohár kólával, mert utána elkap a hányinger! XD örülök, hogy haza tudtam menni :DDD Szombaton nemzetközi bebaszós nap volt xD majdnem minden ismerősöm becsípett kissé xD
Kivéve Ádámot... Ő elment a túrára Árpival. Este ráírtam, hogy mi újság, milyen volt, hát... nem volt valami kellemes neki. Egyáltalán nem ezt várta. Még Árpi is, hiába, hogy megbeszélték, hogy együtt töltik a napot, otthagyta... Attól, hogy fiatalabb, feltűnhetett volna neki, hogy ez így eléggé rosszul esik Ádámnak... Ahogy Ádám leírt nekem mindent, átéreztem... és én kértem folyton bocsánatot, mire ő azt írta, hogy én nem tehetek semmiről, nem kell nekem bocsánatot kérnem. Ez eddig oké, de... Konkrétan magamat hibáztatom, hogy ha elmentem volna és is, akkor talán nem maradt volna egyedül... Utálom, mikor tehetetlen vagyok... Mindent megtennék érte, bármit megadnék neki, csak azért, hogy boldog legyen!!! Hogy az a mosolygós srác legyen mindig!!!
Fáj érte a szívem... Lehet, hogy el kéne engednem, és nem foglalkoznom vele, de nem tudom ezt megtenni! Így még soha nem ragaszkodtam senkihez! Nekem ő az élet... Miatta lélegzem...
Igaz, hogy így megint csak magamat kínzom, de ha ez kell, állok elébe! Kibírom a kínokat, és nem adom fel! Nem adom fel az álmom.... Nem adom fel őt!! :)
