3. rész

Hello :) Bocsika, hogy késtem a kövi résszel, eléggé lefáraszt a nyár xd
Na lássunk neki ^^
sajnos nem mindenre emlékszem, de igyekszek pár dolgot leírni, de nem sorrendbe :D Már nem emlékszem pontosan mikor, de mentünk a kórussal és még pár fellépővel Pestre, ami oltári jó élmény volt szerintem. Az utat végig zenehallgatással töltöttük Rebekával, meg olykor aludtunk is... A sok Üdvözlégytől már frászt kaptam xdSokat baromkodtunk, de a legjobb az volt, hogy az öltözőnk egy garázs volt... hát igen, izgi volt fiúkkal öltözni xd Szokásosan beégtünk a fellépésen, de ez már meg van szokva, mindenre számítunk csak jóra nem :D viszont így legalább van mit kibeszélni, és röhögni rajta egy hétig is akár. Meg nosztalgiázni, mint most. Hulla fáradtak voltunk mire hazaértünk.


Aztán szintén Pesten voltunk boldoggá avatáson. Vonattal mentünk, ami rohadtul fárasztó volt, de ugyanakkor elég jól elvoltunk  a srácokkal :) Beült hozzánk az osztályfőnökünk is meg az igazgató is, sokat beszélgettünk, viccelődtünk :D akkor született meg a Dementor a vonaton legenda :DDD csak annyit láttunk, hogy valami árnyék suhan el a fülkénk mellett. (azzal a bizonyos dementorral csevegtünk is egy kicsit hazafelé :D ) A szokásos bandával beszéltük és hülyéskedtük végig a nagy sétát a helyszínig, közbe egyik osztálytársnőmmel zenehallgatás közben, megjegyzem a Skillettől volt a Monster amit szeretünk, majdnem elcsapott egy trolibusz XDDDDDDDD az nagyon jó volt!!! Mikor már ott voltunk a boldoggá avatás helyszínén és elfoglaltuk a helyünket, Ákossal zenét hallgatunk, közben a többiekkel a kaján osztoztunk. Volt egy rész ahol fel kellett állni... és ugye élő közvetítés volt a tvben is ez a jeles esemény... és persze, hogy minket kellett mutatnia a kamerának, miközbe nagyba hallgattuk a rockot XD cseppet se basztak le minket az ősök, de legalább ez is egy jó élmény volt és röhöghetünk rajta :D Hazafelé már sötét volt, a vonaton üres volt az a kis folyosó rész, gondoltam énekelek egy kicsit meg zenézek. Aztán csatlakozott hozzám egy másik barátnőm és tankcsapdát nyomtuk. Aztán jött az infótanárom, aki nagyon jó fej :DDD na akkor hallgassunk Green Dayt. Állati volt az én részemről ez is :D

Kövi esemény már nem Pest volt, hanem Nyergesújfalu! XDDD Kórussal mentünk az egyik tagiskolánkba azt hiszem... Ádám apukája az én apum régi munkatársa volt, amíg meg nem szűnt az a munkahely. Az apucik megbeszélték, hogy hajnalba engem bevisznek Ádámék a suli elé, ahonnan indult a buszunk, hazafelé meg mi hozzuk Ádámot. De még odafelé be kellett ugranunk Ádám apukájának a munkahelyére. A kocsiban síri csönd volt... Nyelni se mertem, mert még azt is lehetett hallani!! A munkahelyen meg kettesben maradtunk a kocsiban a rádió társaságábam. Szólni én nem mertem, még szép hogy nem! Aztán jött egy elég zavarba ejtő dal.. Rúzsa Magdi- Egyszer. Az a dal teljes mértékben leírta az én érzéseimet is. Ádám kérdezte közben, hogy élek-e még, mert meg se szólalok végig. Mondom jah, de nem sokáig :D  Aztán mi más jött volna! Örök kedvenc, PÁLINKA DAL :DDDD Azon meghaltunk, a helyszín nem volt a dalhoz illő XD rá is kezdtünk énekelni, de persze apucinak is van időérzéke :D Mindegy... Volt még pár dolog. Odaértünk a sulihoz, vártuk a buszt, majd szépen sorban felpattantunk rá. Ott már Emivel ültem a buszon és végig zenéztünk, énekeltünk, röhögtünk a többiekkel, meg néha benyomta a durcát és olyankor hozzá se lehet szólni... De amúgy jól éreztük magunkat. Itt már normális öltöző volt. Felmásztunk egy székre, és láttuk az ablakból a Dunát :) Elkezdtünk minden félét énekelni, ami csak eszünkbe jutott róla. A hangulat szerintem elég meghitt volt. Ami műsort láttunk, az eszméletlen jó volt!!! Közülünk is voltak fellépők: Soma a gitár tudását mutatta meg ismételten :DD mint egy rockkoncert! Egyik barátnőm, Gabi szavalni volt, az is... ahogy hangsúlyozta az szinte a csontomig hatolt, olyan jól mondta. Már hulla fáradt voltam, alig vártam, hogy induljunk haza. Viszont mikor már a buszon voltunk, felpezsdült a hangulat. Vetélkedőset játszottunk, vicceket meséltünk, énekeltünk, minden volt!!! Életem legszebb estélye volt! Addig amíg nem lett durvább a helyzet. Váratlan volt, nem készültem fel rá. Ugyebár Ádám előttem ült. És egy másik lánnyal épp filmet néztek. Emi pedig ettől szomorú volt, ugyanis neki is tetszett... Beszéltünk erről, és készen álltam arra, hogy lemondjak róla, de mélyen nagyon is fáj és nem akartam elengedni. Valami nagyon húzott hozzá, azok után is, hogy sokszor megbántva éreztem magam általa... Azon az estén haragudtam rá én is, hogy nem is foglalkozik velünk... Meg Emit sem vette észre, hogy ez nagyon is bántja őt, dehát pasik basszus, sokszor seggfejek, nem foglakoznak mással csak magukkal meg nem vesznek észre dolgokat. Úgy ahogy sikerült jobb kedvre derítenem, az atyánk hátrajött a gitárjával és pár énekesfüzettel és egy csomó légi slágert elénekeltünk :D Ugyebár voltak velünk öregek is, különböző klubtagok akik hívők, és hátra jött egy nénike... és megállt bennem az ütő! Megállt mellettünk és azt mondta, hogy innen hallotta, hogy valamelyikünknek nagyon jó hangja van és érdemes lenne foglalkozni vele.. Igaz, hogy Emire is gondolhatott, de annyira magaménak éreztem a célzást... Nem akarok nagyképű lenni, de na...
Aztán visszaértünk a suli elé. Ádámmal megkerestük apum, aztán szépen mentünk hazafelé. Míg ők ketten elbeszélgettek elöl, én bealudtam hátul... Annyira mélyen aludtam, hogy észre se vettem, hogy Ádámot már hazavittük és nincs a kocsiba. Szegény még köszönt is, de aztán apával észrevették, hogy bealudtam... Valami még most is azt súgja, hogy azok ketten engem is kibeszéltek XD. Kb otthon ébredtem fel. Apu meséli, hogy mi volt. Több se kellett, húztam a szobámba, elővettem a telefont és elkezdtem neki írni zavaromba, hogy sajnálom, de bealudtam, ne haragudjon, hogy nem válaszoltam stb.. Erre írja, hogy "semmi gond, ARANYOSAN aludtam :)" ha addig nem voltam rák vörös, utána az lettem... Rögtön ráírtam unoka húgomra, Lillára, hogy mi a fasz van, írtam Anonak, aki mintha a húgom lenne, de sajnos nem az :c Nem tudtam magammal mit kezdeni annyira be voltam zsongva!! De utána... Apunak jött a telefon... Mamám nővére elhunyt aznap este... és... minden elszállt... Jöttek a nehéz idők. A temetés napján nem bírtam ki bőgés nélkül, nagyon megviselt.... Aztán másnap suliban, szokásosan a lépcsőn ülve vártam Ádámot, hogy beszélgessünk. Később jöttek a haverjai is és elkezdtek ott mellettem csocsózni. Szorosan a összefogtam a lábaim, és igyekeztem úgy sírni, hogy ne hallja meg senki se... Semmi kedvem nem volt el menni onnan... Ha felkeltem volna bitos, hogy összeestem volna, na meg nem akartam, hogy lássanak az akkori állapotomba. Szól a csengő, órára mennek többen... szerencsére nekem nem volt. Érzem valaki a vállamra tette a kezeit, suttogott valamit, de nem értettem... Sikerült túlélnem a napot. Este szokásos partnereimmel chateltem. Kiderült, hogy Ádám volt az, aki óra előtt még vigasztalni akart, de órára kellett mennie. Elég volt nekem ennyi, hogy segíteni akart :)
NA DE! Elég a depiből, mert sok szép emlék vár még rám az életben és nem ragadhatok le egy bizonyos dolognál! Történik rossz is, jó is, de igyekezni kell, hogy mindig csak jó legyen! Az életet élvezni kell bármi is történjen, mosolyogni tiszta szívvel! A depressziózás nem old meg semmit! A pasik sem érdemlik meg, hogy sirassuk őket! Megbántott, elhagyott?? Mutasd meg neki, hogy mit veszített! Mutasd meg, hogy meg vagy nélküle, boldog vagy!!! (nem tudom, hogy ez most hogyan jött rám, csak vitt az áramlat XDDD) ezzel a random tanáccsal távoztam! Remélem nem hagytok el és élvezitek az életem sztorijait :DDD