4. rész (rövidke)

Gome na sai! :D
Nem igazán volt ötletem, meg idegzetem se írni mostanság. Akkor kezdjük egy bemelegítő cikis történetecskével:
Még mindig ég a pofám ettől az egésztől! XDDD Soha de soha ne menj a kiszemelt pasid után, ha gitárt gyakorolni megy egy "üres" terembe egy kémia versenyre... igen ez fura de valami megnyitó izére kellett dalt írnia.
Ez úgy kezdődött, hogy én szokásosan vártam a lépcsőn ülve Ádámot, miközben zenét hallgattam és rajzoltam.  Ilyenkor sosem veszem észre, ha valaki hozzám szól vagy engem bámul.
Aztán azon kaptam magamat, hogy valaki kapálózik köztem és a füzetem között. Nem kis meglepetés ért, mikor megállt előttem és nézte mit rajzolok. Aztán észrevettem én is, hogy hozta a gitárját, ezért rákérdeztem. És ugye mondta, hogy dalt ír erre az izére és ma van a határidő. 'Meghallgathatom?'- kérdeztem tőle. 'Ha szeretnéd.... Nekem mindegy, de én megyek föl a 68-as terembe mert ott nincs senki.' - adta a választ. Gondoltam akkor inkább nem zavarom majd máskor. Ez idő alatt Ádám föltrappolt a terembe. Nem tudtam magammal mit kezdeni, bolyongtam a suli folyosóin, mire beütött a nagy ötlet "Hát akkor menjünk hallgassuk meg"  Bár ne tettem volna!!!! Előtte hallgatóztam, csak a gitárt hallottam. Kopogok... Hát az a nyomorult Kémia tanárnő (aki nem valami nagy kedvesség) nyitott ajtót. Lepergett előttem az életem!!
- Mit akarsz? Itt munka van.
- Elnézést én csak (na mit is mondjunk) az osztályfőnököm keresem...
- Ki az osztályfőnököd??
- Baloghné...
- Hát itt nincs, nézd meg a tanáriban!!- felelte majd rám zárta az ajtót...
Basszus után remegő lábakkal baktattam le három emeletet a suli büfébe, ami inkább nézett ki kávézónak. Próbáltam lenyugodni, de a tudat, hogy Ádám láthatott vagy megismerhette a hangom, legszívesebben levetettem volna magam a tetőről, vagy bármi!! Nem bírtam nyugton maradni, ezért megint elindultam, ezúttal ahhoz a teremhez, ahol nekem lesz órám. Angol... Felelés.. HÁZI! Basszus... 10 percem volt az óráig és egy 250 szavas fogalmazás kell epém tudja, hogy miről!
A siránkozásnak ezennel vége, kaparjunk valami házi félét... Szerencsére mákom volt, ugyanis nem jött a tanár, így lyukas órám volt. (Dögölj meg hülye nő ._. ) gondoltam magamba. Aztán a csajok észrevették, hogy valami nagyon nagy gáz van, hogy sokkolt állapotban vagyok. Ők ezt észreveszik rajtam. Így hát elkezdtem mesélni a dolgokat. Nem sírtunk a röhögéstől, áh dehogy!!! :DDD Ezek után legalább 3 napig kerültem Ádámot. Facebook -on se írtam neki, ugyanis ő baszik rám írni... Egy két depressziós  napomon ami miatta volt, azt mondja, hogy nagyon jó barátja vagyok, meg nem hagyja annyiban, hogy nem mondom el mi a bajom, pláne ha ebben ő is ludas, stb... Nem is értem, hogy mit eszek ennyire rajta... áááh de annyira aranyos basszus, meg kedves és vicces, nem tudok rá sokáig haragudni, mintha megvonnám magamtól a levegővételt! Szerencsére viszont rövid memóriája van szegénykémnek xD így úgy nézett ki, hogy semmit sem tud a kis alakításomról. De jobb félni, mint megijedni... nem! Ebben az esetben egyik sem jó mert kikészülök tőle XD Mindegy... majd elmesélem azokat a bizonyos téli estéket is, amik nagyon fájtak, ha még nem írtam le azokat :D Lehet, hogy azok is még ma meglesznek. Szóval ne hagyjatok el pár késés miatt pls :3 Kitudja, hogy miket írok le... Azzal talán meg lehet előzni pár dolgot, vagy éppen megoldani azokat :) Na puszi! :DDD

3. rész

Hello :) Bocsika, hogy késtem a kövi résszel, eléggé lefáraszt a nyár xd
Na lássunk neki ^^
sajnos nem mindenre emlékszem, de igyekszek pár dolgot leírni, de nem sorrendbe :D Már nem emlékszem pontosan mikor, de mentünk a kórussal és még pár fellépővel Pestre, ami oltári jó élmény volt szerintem. Az utat végig zenehallgatással töltöttük Rebekával, meg olykor aludtunk is... A sok Üdvözlégytől már frászt kaptam xdSokat baromkodtunk, de a legjobb az volt, hogy az öltözőnk egy garázs volt... hát igen, izgi volt fiúkkal öltözni xd Szokásosan beégtünk a fellépésen, de ez már meg van szokva, mindenre számítunk csak jóra nem :D viszont így legalább van mit kibeszélni, és röhögni rajta egy hétig is akár. Meg nosztalgiázni, mint most. Hulla fáradtak voltunk mire hazaértünk.


Aztán szintén Pesten voltunk boldoggá avatáson. Vonattal mentünk, ami rohadtul fárasztó volt, de ugyanakkor elég jól elvoltunk  a srácokkal :) Beült hozzánk az osztályfőnökünk is meg az igazgató is, sokat beszélgettünk, viccelődtünk :D akkor született meg a Dementor a vonaton legenda :DDD csak annyit láttunk, hogy valami árnyék suhan el a fülkénk mellett. (azzal a bizonyos dementorral csevegtünk is egy kicsit hazafelé :D ) A szokásos bandával beszéltük és hülyéskedtük végig a nagy sétát a helyszínig, közbe egyik osztálytársnőmmel zenehallgatás közben, megjegyzem a Skillettől volt a Monster amit szeretünk, majdnem elcsapott egy trolibusz XDDDDDDDD az nagyon jó volt!!! Mikor már ott voltunk a boldoggá avatás helyszínén és elfoglaltuk a helyünket, Ákossal zenét hallgatunk, közben a többiekkel a kaján osztoztunk. Volt egy rész ahol fel kellett állni... és ugye élő közvetítés volt a tvben is ez a jeles esemény... és persze, hogy minket kellett mutatnia a kamerának, miközbe nagyba hallgattuk a rockot XD cseppet se basztak le minket az ősök, de legalább ez is egy jó élmény volt és röhöghetünk rajta :D Hazafelé már sötét volt, a vonaton üres volt az a kis folyosó rész, gondoltam énekelek egy kicsit meg zenézek. Aztán csatlakozott hozzám egy másik barátnőm és tankcsapdát nyomtuk. Aztán jött az infótanárom, aki nagyon jó fej :DDD na akkor hallgassunk Green Dayt. Állati volt az én részemről ez is :D

Kövi esemény már nem Pest volt, hanem Nyergesújfalu! XDDD Kórussal mentünk az egyik tagiskolánkba azt hiszem... Ádám apukája az én apum régi munkatársa volt, amíg meg nem szűnt az a munkahely. Az apucik megbeszélték, hogy hajnalba engem bevisznek Ádámék a suli elé, ahonnan indult a buszunk, hazafelé meg mi hozzuk Ádámot. De még odafelé be kellett ugranunk Ádám apukájának a munkahelyére. A kocsiban síri csönd volt... Nyelni se mertem, mert még azt is lehetett hallani!! A munkahelyen meg kettesben maradtunk a kocsiban a rádió társaságábam. Szólni én nem mertem, még szép hogy nem! Aztán jött egy elég zavarba ejtő dal.. Rúzsa Magdi- Egyszer. Az a dal teljes mértékben leírta az én érzéseimet is. Ádám kérdezte közben, hogy élek-e még, mert meg se szólalok végig. Mondom jah, de nem sokáig :D  Aztán mi más jött volna! Örök kedvenc, PÁLINKA DAL :DDDD Azon meghaltunk, a helyszín nem volt a dalhoz illő XD rá is kezdtünk énekelni, de persze apucinak is van időérzéke :D Mindegy... Volt még pár dolog. Odaértünk a sulihoz, vártuk a buszt, majd szépen sorban felpattantunk rá. Ott már Emivel ültem a buszon és végig zenéztünk, énekeltünk, röhögtünk a többiekkel, meg néha benyomta a durcát és olyankor hozzá se lehet szólni... De amúgy jól éreztük magunkat. Itt már normális öltöző volt. Felmásztunk egy székre, és láttuk az ablakból a Dunát :) Elkezdtünk minden félét énekelni, ami csak eszünkbe jutott róla. A hangulat szerintem elég meghitt volt. Ami műsort láttunk, az eszméletlen jó volt!!! Közülünk is voltak fellépők: Soma a gitár tudását mutatta meg ismételten :DD mint egy rockkoncert! Egyik barátnőm, Gabi szavalni volt, az is... ahogy hangsúlyozta az szinte a csontomig hatolt, olyan jól mondta. Már hulla fáradt voltam, alig vártam, hogy induljunk haza. Viszont mikor már a buszon voltunk, felpezsdült a hangulat. Vetélkedőset játszottunk, vicceket meséltünk, énekeltünk, minden volt!!! Életem legszebb estélye volt! Addig amíg nem lett durvább a helyzet. Váratlan volt, nem készültem fel rá. Ugyebár Ádám előttem ült. És egy másik lánnyal épp filmet néztek. Emi pedig ettől szomorú volt, ugyanis neki is tetszett... Beszéltünk erről, és készen álltam arra, hogy lemondjak róla, de mélyen nagyon is fáj és nem akartam elengedni. Valami nagyon húzott hozzá, azok után is, hogy sokszor megbántva éreztem magam általa... Azon az estén haragudtam rá én is, hogy nem is foglalkozik velünk... Meg Emit sem vette észre, hogy ez nagyon is bántja őt, dehát pasik basszus, sokszor seggfejek, nem foglakoznak mással csak magukkal meg nem vesznek észre dolgokat. Úgy ahogy sikerült jobb kedvre derítenem, az atyánk hátrajött a gitárjával és pár énekesfüzettel és egy csomó légi slágert elénekeltünk :D Ugyebár voltak velünk öregek is, különböző klubtagok akik hívők, és hátra jött egy nénike... és megállt bennem az ütő! Megállt mellettünk és azt mondta, hogy innen hallotta, hogy valamelyikünknek nagyon jó hangja van és érdemes lenne foglalkozni vele.. Igaz, hogy Emire is gondolhatott, de annyira magaménak éreztem a célzást... Nem akarok nagyképű lenni, de na...
Aztán visszaértünk a suli elé. Ádámmal megkerestük apum, aztán szépen mentünk hazafelé. Míg ők ketten elbeszélgettek elöl, én bealudtam hátul... Annyira mélyen aludtam, hogy észre se vettem, hogy Ádámot már hazavittük és nincs a kocsiba. Szegény még köszönt is, de aztán apával észrevették, hogy bealudtam... Valami még most is azt súgja, hogy azok ketten engem is kibeszéltek XD. Kb otthon ébredtem fel. Apu meséli, hogy mi volt. Több se kellett, húztam a szobámba, elővettem a telefont és elkezdtem neki írni zavaromba, hogy sajnálom, de bealudtam, ne haragudjon, hogy nem válaszoltam stb.. Erre írja, hogy "semmi gond, ARANYOSAN aludtam :)" ha addig nem voltam rák vörös, utána az lettem... Rögtön ráírtam unoka húgomra, Lillára, hogy mi a fasz van, írtam Anonak, aki mintha a húgom lenne, de sajnos nem az :c Nem tudtam magammal mit kezdeni annyira be voltam zsongva!! De utána... Apunak jött a telefon... Mamám nővére elhunyt aznap este... és... minden elszállt... Jöttek a nehéz idők. A temetés napján nem bírtam ki bőgés nélkül, nagyon megviselt.... Aztán másnap suliban, szokásosan a lépcsőn ülve vártam Ádámot, hogy beszélgessünk. Később jöttek a haverjai is és elkezdtek ott mellettem csocsózni. Szorosan a összefogtam a lábaim, és igyekeztem úgy sírni, hogy ne hallja meg senki se... Semmi kedvem nem volt el menni onnan... Ha felkeltem volna bitos, hogy összeestem volna, na meg nem akartam, hogy lássanak az akkori állapotomba. Szól a csengő, órára mennek többen... szerencsére nekem nem volt. Érzem valaki a vállamra tette a kezeit, suttogott valamit, de nem értettem... Sikerült túlélnem a napot. Este szokásos partnereimmel chateltem. Kiderült, hogy Ádám volt az, aki óra előtt még vigasztalni akart, de órára kellett mennie. Elég volt nekem ennyi, hogy segíteni akart :)
NA DE! Elég a depiből, mert sok szép emlék vár még rám az életben és nem ragadhatok le egy bizonyos dolognál! Történik rossz is, jó is, de igyekezni kell, hogy mindig csak jó legyen! Az életet élvezni kell bármi is történjen, mosolyogni tiszta szívvel! A depressziózás nem old meg semmit! A pasik sem érdemlik meg, hogy sirassuk őket! Megbántott, elhagyott?? Mutasd meg neki, hogy mit veszített! Mutasd meg, hogy meg vagy nélküle, boldog vagy!!! (nem tudom, hogy ez most hogyan jött rám, csak vitt az áramlat XDDD) ezzel a random tanáccsal távoztam! Remélem nem hagytok el és élvezitek az életem sztorijait :DDD

2. rész

(Amit Lilla annyira sürgetett :DDD )
Itt az ideje, hogy kitálaljak arról, hogy telt az első félévem.
A gólyaavatásról csak annyit, hogy láthatósági mellénybe, cicanaciba, azon egy női alsó fehérnemű, szedőkanál a kézbe + karúszó és strandpapucs... hát felejthetetlen élmény volt :DDD valami fűszeres maszlagot kellett megenni, ami szerintem nem is volt szörnyű :D meg fél lábon kellett mondani az esküt. Megjegyzem, háromszor kezdtük újra bizonyos személyek miatt xd de...
Szeptemberben ismerhettem meg egy srácot, Somát. Csak sikerüljön pontosan visszaemlékeznem, hogyan is kezdődött xD. Szokásosan az osztályomból én érek be leghamarabb suliba. Tesi volt az elsőm, szóval az öltözőkhöz mentem. Máshol amúgy se tudtam volna majdnem egy órát várni... Korán ér be a busz. És hát Soma is ott volt az öltözőknél egy padon, Én meg letelepedtem mellé. Aztán... csak úgy elkezdünk beszélgetni. Próbáltam nem lejáratni magam, nem tudom mennyire sikerült :DD *sose kérdeztem meg... majd ez után rákérdezek xd* megbeszéltük, hogy milyen zenéket szeretünk meg ilyenek. Rock, metal, meg hasonlók :DDD *ha nem így volt, bocsesz ^^* Szerintem egész jól összebarátkoztunk, sőt... Mindig számíthatok rá, elmondhatom neki minden gondom-bajom és segít ahogy csak tud :) abban az időben sokszor zaklattam chaten :DD csodálom, hogy kibírta. Azt említettem már, hogy tehetséges gitáros? De komolyan :DD Ajánlom neki, hogy híres legyen és ingyen jussak el koncertekre ^^ !!! Egyébként a kórusba is sikeres volt a belépésem, és az elején egész király volt, nevettünk, zenéltünk, énekeltünk, olykori kötekedések is voltak szórakozásból :DDD és pont ezt szerettem az egészben... De ez azóta megváltozott sajnos. /Gézabááá gyere visszaaaa ˇ^ˇ/ Szóval... Ugyebár az osztályomból Krisztián volt még benne az elején, meg még ott voltak a régebbi tagok. Soma is ott volt meg Ádám is akiket ismertem, aztán jött egyik barátnőm Emi... Aztán Jött Rebeka és Dóra :) Erről ennyit...
Október, november, december:
Fellépések, Ki mit tud, ezek mind nagyon jó élmények voltak :DDD Aztán karácsony... Eldöntöttem magamba, hogy két srácot tutira meg akarok ajándékozni. Két cuki plüsst sikerült beszereznem :33 Anyuék nem nagyon szívlelték az ötletet, merthogy ezek után nem fognak velem szóba állni meg stb, de ez más történet. Féltem a reakcióktól, meg annyira be voltam parázva, hogy idő előtt adtam oda őket és... legszívesebben elástam volna magam a föld alá, de jól sültek el a dolgok :) legalább is én úgy láttam, hogy mind ketten örültek neki. Soma annyira, hogy nem bírta ki hazáig, és inkább kóruson rögtön kibontotta, majd a kutyust a gitár húrjai közé helyezte... Igen, most így visszaemlékezve még jobban röhögök az egésztől :DDD ott haltam meg. De a másnapi angol visszaküldött az életbe. Mikre nem képes egy utált tantárgy, még attól sem kell tartanom, hogy szívinfarktust kapok, mert egy angol házi karó visszataszít a kegyetlen világba, ahol lassan rémálmaim lesznek ettől a tantárgytól xd
Hát Röviden kb ennyiből állt az első félévem.. Jah meg egy gyenge bizonyítványból ^^ Gondoltam, majd a másodikban jobban belehúzok, de... a rózsaszín ködfelhőben ragadt sok más álmommal együtt. Egyébként a tanár se tudja az anyagot. Ha tudná, hogy mit adott fel, akkor nem kérdezné vissza másnap! De most nem? xd Jó ez csak az én logikám... Nálam meg olyan nem létezik, inkább maradok a jól bevált hülyeségeimnél :DDD
Ennyi voltam erre a részre. Olív lelép! * és vár a kövi résznél ;) *

1. rész

Nah itt a kövi bejegyzésem :D
Ugyebár ott hagytam abba, hogy vége lett a gólyatábornak. Igen ám, de a zaklatásoknak nem volt vége. perc nyugtom sincs itthon! Folyton kiabálnak, hogy ezt meg azt csináljam meg, aztán meg le vagyok lusta dögözve, meg hogy én nem csinálok semmit csak állandóan a facebook megy. Jó igaz, mostanság eléggé rákaptam, de nem a facebook tett függővé, hanem az aki rajta van ;) De ezt a szülők nem tudják megérteni, mert az ők idejükben ez nem így ment. De én ezt rájuk is hagyom. Mondogatom magamnak, hogy gondoljanak amit akarnak, nem érdekel, de olyan szinten feltudnak vele idegesíteni... estéket sírok át a sötét kis szobámban... a szobám az egyetlen menedékem... Évnyitóra a templomba kellett menni, ugyanis egyházi gimi. Féltem, hogy nem fogom tudni, hová kell mennem meg ilyenek, ugyanis az osztályom még nem igazán ismertem, sőt... jó pont erre volt a tábor de na! Nem vagyok egyszerű személyiség :DDD  Elég furcsa volt a "ceremónia" , hely se volt, így az újak végig állták az egészet... Nézem is, hallgatom is, aztán észreveszem a gimi kórusát. Mindenképpen be akarok jutni. Szeretek énekelni meg zenélni is, és szeretnék vele többet foglalkozni. Olyan jó hangjuk van azoknak a lányoknak! A zenei stílusom metál meg rock, de attól függetlenül megkedveltem ezeket az egyházi énekeket is :) olyan jó kis ritmusuk van meg szövegük meg minden :DDD
Templom letudva, mindenki húzhat haza. Anyuéknál azért még kikönyörögtem egy fagyizást is :3 úton hazafelé kaptam a kiosztást, hogy feküdjek le hamar, fürödjek meg időben, csináljam meg másnapra a kajám, készítsem ki a ruhám, pakoljam be a táskám... Könyörgöm ti fogtok engem kikészíteni és a végén a bőröndömbe fogok pakolni! Én lenni depressziós őrült :DDD kínomba már csak röhögök magamon...
Na szóval, első nap a suliban! Nem igazán voltam oda az ötletért, hogy ma már tanítani is fognak, ráadásul pont angollal fogunk kezdeni, de c'est la vie. Próbálkoztam figyelni az órán, de nem igazán érdekelt. És itt kezdődtek a problémák :DD küzdök a hármas átlagér elég keményen!! ;D
A nap nagy részét a fiúkkal való barátkozással és Rebekával töltöttem :) igen, fiús stílusom van, nekem a fiúkkal könnyebb barátkozni... Ők, mint igaz barátok: őszinték, bolondok, kitartanak melletted. Mondogatják, hogy egy idő után az egyik fél többet fog érezni a másik iránt, de én ebben nem igazán hiszek. Lehet, hogy egy nap elkezdek rajtuk gondolkodni, milyen helyes meg ilyenek, de tudom tartani magam az elvemhez. Bizonyítani akarok. Az első nap tehát Bencével, Krisztiánnal és Ákossal bővült az új baráti köröm :) Bence higgadt és komoly, de lehet vele lazán viccelődni. Krisztián egy barlanglakó hülyegyerek, aki bármikor meg tud nevetetni, de lehet vele komolyan is beszélgetni. Ákos egy rocker, tele van szeretettel és őszinteséggel és kiáll a barátaiért!! Mind a hárman nagyon aranyosak és kedvesek a számomra, ezért bármit megtennék értük, még ha fel is tudnak néha húzni :)
Tömören: az első nap nem sok élményem volt, sokszor eltévedtünk terem keresés közben, lettek barátaim, és kíváncsian vártam a másnapot, ugyanis mehetek jelentkezni a kórusba. (Emiatt nagyon is izgultam, otthon egész este csak gyakoroltam különböző dalokkal. Lett is tőle önbizalmam.)

Megjegyzéseket nyugodtan lehet írni, nem harapok érte :DD nah puszipá! Hamarosan új rész lesz, remélem tetszeni fog :) bocsi, hogy ez rövid lett :/

Bevezető

Hello mindenkinek!
A nevem Olív, és ha nincs ellenetekre, szeretnék beszámolni nektek unalmas kis életemről. ^^
Kezdjük az "új" életem elején. Már egy éve, hogy zűrös gimis lányként élek. Tanulás, tanulás és tanulás... amitől lassan a szociban végzem. Az angol kikészít, pedig még csak most kezdtem el tanulni ezt a nyelvet. Igazság szerint a tanár készít ki :DD (bár ez mindenkinél van így, tuti) Megvoltam én a némettel is, de áááhh nem nekem nyelvi osztály kell meg gimnázium h jó életem legyen.... Mindegy. Mint minden lány, én is szenvedek a szerelmes gondjaimtól. Aztán meg még idehaza is rátesznek egy lapáttal a szüleim -.- de most komolyan!!! Mintha ők annyira tökéletesek lettek volna akkoriban...
Az egész sztorit kezdjük ott, hogy jelentkeztem a gólyatáborba. Itt volt alkalmam megismerni pár lehetséges osztálytársat, évfolyamtársat, esetleg még kisebbeket is, akik hat osztályosba jelentkeztek. Volt is élmény, nem is kevés :DDD Egy szép nagy erdőn vágtunk át, hogy megtaláljuk a tábort, és a már ott lévő cuccaink. Falusi vagyok, szóval ez nekem olyan alapjárat az ilyen túra. Magamba röhöghettem a sok csinibabán akik egy kis dombtól is szenvedtek :D tudom gonosz meg minden de akkor is mi poén már :DD ritkán látni a plázacicákat "túrázni". Egy valamit, illetve inkább valakit vártam nagyon... Mint kiderült, egy nagyon régi ismerősöm is ebbe a gimibe jár, csak ő egy évvel idősebb nálam... A neve Ádám, és mielőtt még táborba jöttem, beszéltem vele annyi év után... Logikus, pedig általánosba is ugyan oda jártunk... csak akkor nem érdekelt, mert olyan természetesnek tűnt... Most meg folyton kérdezősködök felőle, hogy ismerik-e... (kicsit se megszállott) A túravezető elég nagy haverja, mint megtudtam :DD "Ádám kis hazudós, ne higgyek neki...stb" vicces volt. Egyre csak az járt a fejemben, hogy azt írta "A táborban beszélünk!!! :)" képes vagyok mindent eltúlozni. Vissza a túrára: sikítás, ordibálás és más egyéb hangok zavarják meg gondolatmenetem... Valakik rájöttek, hogy lódarazsak is vannak az erdőben. Nemhogy kikerülték volna azt a bazi nagy fészket, ááhh "fussunk gyorsan el mellette"- gondolatmenet... Akik velem volt három fiú, mondtam nekik, hogy én bizony kerülök, nemhiába van arra egy kisebb ösvény. Szerencsére ők megbíztak bennem, így mi megúsztuk :) A hosszú út után megérkeztünk a táborba. A legtöbben még a csípésektől szenvedtek, volt akinek a hajába is belegabalyodtak a darazsak. Elfoglaltuk a szobáinkat, megismertem a szobatársaimat, akik még osztálytársaim is lettek. Többnyire közülük kettővel, Rebekával és Emivel lógtam. Rebeka csendes, okos és érett lány, míg Emi inkább a mának él, nem érdekli semmi csak a szórakozás. Egyik ismerkedős feladatnál elválasztottak minket és más-más csapatokba kerültünk. Amelyikbe kerültem, egész jó kis társaság volt, sokat nevettünk, meg szenvedtünk a mesével amit elő kellett adnunk. Szerintünk mi voltunk a legjobbak :DD utána mehettünk tűzifát gyűjteni... Hát igen, mint mindig, előjött a menőzős énem és egy kb 5m elég szép "ágacskát" vittem be a táborba félvállon :DDD így megnyertük a kié a legnagyobb kupac versenyszámot :DD És vééégre megláttam Ádámot... a nagyházban volt gyülekező és két tanárral meg még 4 barátjával adtak elő pár dalt meg egy kis történetet. Eléggé meglepődtem, mikor láttam, hogy tud gitározni. Egyre jobban kezdtem kényelmetlenül érezni magam, ugyanis láttam, hogy figyel. *Anyu most komolyan engem néz? lehetetlen... basszus hogy nézek ki?!* De ezzel minden csaj így van, ha az a srác van a közelében, aki egy kicsit is bejön neki... A műsor lemenete után nem jött oda hozzám... Nekem kellett volna? De ő a pasi, meg különben is ő mondta h majd beszélünk, nem?! Miért mindig a nő csináljon mindent? Amúgy se mertem volna odamenni hozzá :/// kicsit magam csendességébe vonultam VOLNA, de tábortűz következett, én meg szeretem a zenét, és énekelni is imádok. De ő is ott volt... újdonsült barátnőim meg körülötte sok más lánnyal... így inkább fogtam magam, elmentem a kellő távolságba, ahol nem volt senki, hallgattam, hogy éppen mit énekelnek és rákezdtem én is ott magamban, egyedül a mászóka tetején. Tökéletes helynek bizonyult csillag lesre. Másnap már nem találkoztam Ádámmal. Hazamentek, ami kicsit fájt, de mindegy is. A másnap is jól kezdődött. Csapat verseny volt, amit megnyerhettünk volna, de nem voltunk elég gyorsak :/ nem vesztettünk vele semmit. De legalább meglátogathattuk újra a kedves lódarázs családot :DD
Egyszerűbben leírva: a tábor izgalmasnak bizonyult, de lehetett volna jobb is :)
Zűrös, unalmas kis történetem az évnyitóval fog folytatódni.
Köszi, ha elolvastad, várlak a kövi résznél :D