Hi!
Nem akartam az ígért rész megírni, amíg nem találom meg
azt a beszélgetést, de nem találtam meg újra... az is lehet, hogy töröltem, de
ez van sorry :(
Viszont! Attól még megírom, hátha a párbeszéd nélkül is jó
lesz :)
Szóval ez úgy kezdődött, hogy plébánián volt egy decemberi program a
gyerekeknek, animátoroknak stb... Arra én nem tudtam, meg nem is igazán akartam
menni, mert gondoltam Ádám úgy sem lesz ott, ha én elmegyek. Viszont most ott
volt, és nem csak ő, hanem Emi is. Ezt onnan tudtam meg, hogy Emi rám írt és
elmesélte a dolgokat. Mint ahogy azt más részben is említettem (azt hiszem xd)
Emi is szerelmes volt Ádámba. Igaz azt mondtam, hogy csak nyugodtan, legyenek
boldogok ha összejön, meg engem már nem érdekel, de ez csak látszat volt.
Igazából nagyon is szenvedtem azokban az időkben. Na szóval: elég érdekes
dolgok voltak, és én féltékeny lettem, kitört belőlem minden, bőgtem is egy
sort, és az a legrosszabb, hogy ezt mind Ádámon vezettem le. A sztori: Emi
találkozott Ádám húgaival és az anyukájával. És elég hamar megszerették a
kiscsajok Emit, ami egy kicsit szíven ütött. Emi bedobta magát mint mindig...
Rossz kedve lett, nem érezte jól magát, meg vigasztalták meg hazavitték, ezek
olyan kis dolgok, ilyeneket én is csináltam volna, de olyan féltékeny voltam
Emire, annyira zavart, hogy Ádámmal olyan jól el vannak, ezek az érzések egyre
jobban csak gyűltek bennem és ez volt az, ami kirobbantotta belőlem az
egészet... Emi meséje után ráírtam Ádámra, hogy mi újság, mi volt, közbe végig
csak sírtam... annyit mondott szimplán, hogy nem volt semmi, kérdeztem Emiről,
annyit mondott rossz kedve volt... Én meg már nem tudtam mit csinálni,
elkezdtem flegmázni meg kiakadtam h ez meg az mennyire rosszul esik tőle, erre
nem értett meg semmit, és kérte h magyarázzam el még egyszer, hogy mi bajom.
Akkor én már hagytam volna a francba de nem hagyta, "nem hagyom
annyiban" "tudni szeretném, hogy mi a bajod" stb... aztán a
végén megegyeztünk annyiban, hogy majd ha megnyugodtam, akkor mondjam el neki.
El is mondtam, sőt még többet is a kelleténél... Hülye voltam, hogy vallottam
neki, de hát ez van... Ő megértett, de nem tudja viszonozni és ennyi.
A mi történetünkben az a más, hogy ilyenkor már egymáshoz
sem szól a két fél, de mi ugyan úgy szórakoztunk, nevettünk, mintha semmi nem
történt volna.
És végre most tartunk itt, a nyári szünetnél, aminek mindjárt
vége :DDA nyáron alig írtam neki, mert megfogadtam, hogy el akarom felejteni. Hozzá se akartam szólni, mert folyton úgy éreztem, hogy hülyét csinálok magamból és nem bírtam elviselni a gondolatát, hogy most éppen mire gondolhat. Mindig 2-3 hetes szünetek voltak, vagy akár több is, már észre se vettem, hogy nem beszélünk. Mikor egyszer ráírtam, olyan volt, mintha hiányoztam volna neki, vagy valami ilyesmi. És ez folytatódott, majd megint egy kisebb kihagyás, mert semmi témánk nem volt. Mint például 2-3 nappal ezelőtt. Zenéket kerestem, hogy újíthassak a zenetáramba. Ezért ráírtam, hogy tud-e segíteni. Egész jól elvoltunk, küldözgettük egymásnak a különböző dalokat, mint például Ed Sheeran- I see fire. Mikor elküldtem neki, pont ezt hallgatta :D annak annyira megörültem! mint valami 3 éves a fagyinak XD.
A tegnap esti sztori meg még mindig aggaszt... Megahold volt, ami azt jelentette, hogy a Hold 16 százalékkal nagyobb és 30 százalékkal fényesebb. Olyan szép volt!! Épp mentem ki olyan 10-11 között mikor üzenetet kaptam. Ritka, hogy Ádám bármikor is rám írna... Erre elküldte nekem a Holdat és azt írta "Eme képpel kívánok neked további szép éjszakát! :) " kissé megállt bennem az ütő aztán hevesen indult újra. Olyanokat írt amiket el sem tudtam volna képzelni! Mint például " Élőben szebb, de akkor még jobb ha van kivel nézned :)" "gondolatban mások is velem voltak :) " "Néha jót tesz az este, magány egy kis lightos zene.... akkor az igazán jó ha van kivel beszélni" meg ezernyi olyan amit csak
kívántam... de valahogy ez megcsapott...
mikor újra olvastam az egészet, sírtam. Miért teszi ezt velem? Miért írt Rám?
És miért írt ilyeneket, amiket félreérthetek???? Ezernyi kérdéssel a fejemben
aludtam el. És ennek hála nem tudom eldönteni, hogy most jó úton haladok a
célom felé, vagy nem? Képzelhetem azt, hogy szeret... De vajon tényleg úgy
van??
Az egész nyaram végig gondolva alig várom,
hogy végre suliba mehessek. Hogy újra zongorázni taníthassam, megtanítsam neki
azokat a darabokat amiket nagyon szeretne, beszélgetni szemtől szembe, újra
látni 2,5 hónap után... és hirtelen érdekelni kezdett, hogy szülinapomra szíveskedik-e
valamit írni, vagy biciklivel eljönni idáig és beköszönni :D szép álmok, de
majd kiderül két hét és három nap múlva :D
Amint történik valami igazán érdekes nagy
sztori, megírom! Mennyien maradtok velem? ?? várok kommenteket is szép számban
:D lehet jó vagy rossz is, nekem mindegy! Azokkal fejlődik az ember :D
